Tojáskereső, avagy a Húsvét-szigeten volt az első duatlon verseny?

Húsvétkor okkal jut eszünkbe a Húsvét-sziget, titokzatos kőszobraival.

Az Interneten böngészve érdekes dolgot olvastam. Volt egy időszak a sziget történetében, amikor (és most idézek egy könyvből):

"A Húsvét-szigetet egyetlen főnök irányította, akit minden évben a madárember-verseny során választottak meg a jelöltek közül. A monda szerint az az ifjú, aki elsőként tért vissza a szomszédos sziget kopár szirtjéről az ott fészkelő tengeri madár tojásával, egy évig megkülönböztetett tiszteletnek örvendett. Ő volt a Tangata manu, a madárember. A madárember a szigetet teremtő egyik Istennek az alakváltozata. Ez az Isten, a Make-Make teremtette az első embereket és az első tengeri madarakat is, a helyiek hite szerint. A győztes főnökre úgy tekintettek egy álló esztendeig, mint a madárember, azaz Make-Make földi alakváltozatára.”

Szóval nem választáson, pártok által jelölve, vagy családi alapon, hanem egy sportverseny során választódott ki (ÉVENTE!) a sziget vezetője. És tojásért kellett mennie (naná, ha már Húsvét), minél gyorsabban, hogy Ő legyen a főnök egy évre.

Kezdett érdekelni a dolog, de a madárember-versenyről csak körülbelül ugyanezt lehet olvasni mindenhol, biztos egymástól vették át a szöveget.

Annyit sikerült még összeszedni, hogy Orongó-ból (falu, vagy kultikus hely), tengerszint feletti magasság 300 m, kellett eljutni a tojásért egy kis szigetre (inkább sziklaszirt), Motu Nui-ra, ahol a madarak jó szokás szerint fészkelni szoktak. És utána gondolom vissza a faluba, tojásostul. Arról nem szól a fáma hány tojást illett vinni (egy jó rántottára valót biztos), és hogy hány törhetett össze belőle, lehetett-e tojástartót használni, és még sok mindent nem tudunk a szabályokról.

A Google Maps-ban felülről repültem rá a Húsvét szigetekre.

A táv oda három, vissza megint három kilométer, a felét úszva kellett megtenni. Elején egy jó meredek, köves vulkán oldalában ledöngetni a tengerhez 300 m szintet, utána 1,5 km úszás, kikapaszkodni a sziklás szirtre, tojást elcsenni, zsebre vagy tartóba betenni, úszás vissza 1,5 km, felnyomatni a sziklás oldalon 300 m szintet, és már csak párszáz méter szintben a faluig.

Az általam lehetségesnek tartott útvonal

Hála a turistáknak, jó néhány fénykép ábrázolja a helyszint, de mind csak a sziget felől mutatja a tojáslelőhelyet, úgy látszik ma már nincsenek madárember jelöltek akik beúsznak a szirtre, régen meg nem vittek fényképezőgépet magukkal..

És tojásért régóta oda járunk..

Az út eleje (és vissza a vége) a kráter oldalában

Oda kell lemenni...

Oda meg átúszni (persze a legtávolabbin vannak a tojások)...

A faluban már várnak, csak még elbújtak...

Nem kellene feleleveníteni a régi hagyományt? Rendezni kéne egy „tojáskeresőt”, ha legközelebb arra járunk!

Március 15, három helyen majdnem 1000 induló

Aki a március 15-i „ünnepségek” helyett a tájfutást választotta aznapra, annak több lehetősége is volt.

Két verseny kb. ugyanakkora utazóidőre esett Budapesttől, Gánton és Ágasegyházán, a harmadik távolabb, így inkább regionális volt, Debrecenben.

A Spartacus Kupán 568, a Tavasz kupán 238, Debrecenben 142 befutó volt március 15-én. Ez összesen 948 rajthozállást jelent, ami nagyon szép szám egy szombati ünnepnapra.

A közelgő Hosszútávú OB-ra való felkészülés jegyében a Tavasz Kupán eleve hosszútávú, mintegy 20 km-es, 33 pontos pályát kaptak a vállalkozó kedvűek F21AH-ban, ahol 111 perces győztesidő szüleletett.

A Tavasz Kupa F21AH pályája

A Spartacus Kupán a győztes idő a második nap 103 percesre sikeredett a 13 km-es, 30 pontos, 810 m szintkülönbségű pályán.

A Tavaszi Spartacus Kupa F21A pályája

Hazafelé meglepve néztük a bevásárlóközpontok dugig telt parkolóit, környékük útjain a hatalmas forgalmat - mások is tartalmasan töltötték el a hétvégét…

Elkezdődött a versenyszezon

A Globális felmelegedés (ha van ilyen?) a tájfutóknak nem jön rosszul, a versenyszezon kezdete és vége is kitolódott.

10 éve még március közepi verseny is volt ami elmaradt a hó miatt, az utóbbi években március elején is lehet már versenyt rendezni.

Versenyközpont, rajt, és cél egy (nád)fedél alatt...

2 éve kezdődtek a Boróka Kupák, amelyből a tavaszi már hagyományossá válóan az idénynyitó, az őszi az idényzáró tájfutó verseny szerepét tölti be. Az idei, 5.(!) versenyen már biztosra vehettük, hogy jó térkép, jó pályák, zökkenőmentes rendezés vár ránk. Tudjuk mire számítsunk, a verseny neve fémjelez egy tájékozódási érdekességet, a labirintusszerű 3-as zöld bozótokban való tájékozódást.

A háttérben a terep jellegzetes örökzöld növénye, a boróka,
elől az időszakosan előforduló tájfutó bója

Van néhány hely, amit akárhányszor látogatunk meg versenyezni, sose lehet megunni. Ilyen például Velence, Lipica, amíg volt erdő a magas Tátra. Ezeknek a helyeknek az érdekessége, hogy verseny után fél órával már csak nehezen tudjuk berajzolni merre jártunk, annyi a lehetőség. Így aztán rajzoljuk azt, amiről úgy gondoljuk biztos arra mentünk…

És most konkrétan az ideiről:

Már a verseny előtt újdonság: a pályák kódsorrendje és az összes! ellenőrzőpont fényképe a neten, persze egyre se ismertem rá verseny közben.

Érdekesség volt a főleg idősebbeknek jobban használható (olvasható) 1:7500-as térkép az első nap. Ennek ára viszont a kisebb terület volt, amelyet a pályakitűző az SI segítségével hurkokkal tarkított pályákkal igyekezett kihasználni. Legérdekesebb a leghosszabb, F21AH-s pálya volt, amelynek hurkai szemet gyönyörködtető rajzolatú vonalvezetést mutatnak.

Ime:

3-4-5 szög, mértanóra és tájfutópálya...

4 hurok, mégsincs olyan útvonal amin kétszer kellett volna elmenni

A meteorológia által órára pontosan jelzett viharra befejeződött a verseny.

Jól éreztek rá a rendezők, amikor éltek az évek óta adott lehetőséggel, és feltették a RouteGadget-re a pályákat.

Izgalmas látni a verseny során választott különböző útvonalakon futó versenyzőket, ki hol lassult le, illetve gyorsult be.

A kényelmes, meleg, családias tornatermi éjszakázás után másnap már 1:10 000-es térképeken, Dénes Zolis pályákon az első nap egyes pályákból hiányolt kellő mennyiségű borókabozót itt már elegendőnek bizonyult.

Az N21A győztese, Wengrin Ági egy borókapárlattal

Várjuk az őszi folytatást, ja és közben a 9 hónapos versenyszezont is.

Köszönjük, jó kezdés volt!

Borókás folytatásra a következő lehetőség március 15-én, a Tavasz Kupán Ágasegyházán.

Egy ország körbefutása

A téli holtszezonban hosszabb ideig az MTFSz portál címoldalán volt a norvég Olav Lundanes, juniorból éppen felnőttbe „öregedő”, kategóriát váltó tájfutó egyedülálló edzése.

Mivel idén én is épp kategóriát váltok, úgy gondoltam, nekem is valamilyen egyedülálló teljesítménnyel kellene bizonyítanom (és jövendő ellenfeleimre a frászt hoznom).

Némi gondolkodás után megszületett a terv: egy országot kellene körbefutni!

A gondolatot tett követte: kiválasztottam a célországot, természetesen norvég módra egy tőlünk délre fekvőt, lefoglaltam a repülőjegyet, szállást.

Megérkezés után néhány nap akklimatizáció, majd terepbejárás, és eljött a nagy nap, az időjárási előrejelzés ideális futóidőt jósolt február 24-én vasárnapra.

A reggelit ágyba kértem a szállodában, hogy minél kevesebb energiát fogyasszak a nagy erőpróba előtt. A határon lévő rajthoz menetrendszerinti busszal utaztam.

Szerencsére a kiszemelt rajthelyre már futóruhában érkeztem, mert meglepő módon az útvonal elején, kb. egy kilométer hosszan több ezer ember sorakozott fel. Ez az első kilométeren némi nehézséget is okozott, de ez a látvány egyúttal sok erőt adott a hátralévő távra, ahol már többnyire magam maradtam. A ragyogó időben jólesően futottam, először síkon, majd enyhe, de húzós emelkedőn, a végén lejtőn vezetett az ország körüli út.

A célhoz, azaz az indulási helyhez közeledve ismét erőt adott a felsorakozott emberek látványa, végül 28 perces idővel sikerült teljesítenem a 3 km-es távot, és körbefutnom a Vatikánt, a Föld legkisebb országát!

Köszönet az eseményt támogató Versenynaptárnak, amely helyet adott a beszámolónak.

Irány dél!

Ismerkedés a tereppel

Útban a határra

Az útvonal elején, a határ mentén több ezren sorakoztak fel

A végén már nem voltak olyan sokan, ők is kordon mögött

Az útvonal

Versenybírók tanácskozása az ELTE C(r)ampuson

A hét számomra legérdekesebb eseménye a címben említett tanácskozás, nem is maga az összejövetel, hanem az Internetes helyszíni közvetítése volt.
Nem volt könnyű bejutni a nézők közé, és a hang se volt mindig tökéletes, de amikor sikerült, a szokásos munkám közben érdekes volt hallgatni.

Nem is gondoltam volna, hogy amikor elmegyünk egy versenyre és ott töltünk egy-két órát, hogy ehhez a rendezőségnek, sok-sok embernek többszáz órás munkája szükséges a térkép készítésétől az eredmények kifüggesztésig. És közben hibázási lehetőségek tömkelege.

Jó ötlet volt ez a közvetítés, érdemes lenne más eseményeken is használni ezt a lehetőséget.

A Google tájfutó naptárnak társa lett

A Google tájfutó versenynaptárban jól lehet látni a versenyek időbeli elhelyezkedését.

Egy másik Google alkalmazás, a fantasztikus (és időrabló, mert nem tud tőle elszakadni az ember) Google mapsra készített "Tájfutó versenyek a Google térképen" segítségével térben lehet látni merre vannak a versenyeink. Itt méteres pontossággal lehet megtalálni a verseny pontos helyét, és az útvonaltervező segítségével, vagy GPS-szel odatalálni.

Egyenlőre az év elejei pár verseny került fel a Google maps-ra, amely folyamatosan fog bővülni.

A következő adatokra van szükségem a verseny felvételéhez a Google tájfutó versenynaptárba és a tájfutó versenyek Google térképre való felviteléhez:

1. a verseny pontos időpontja (hónap, nap, óra, időintervallum)
2. a verseny honlapjának címe
3. a verseny helyszíne (leírással, térképpel vagy koordinátával megadva)

Aki szeretne tájfutó eseményével bekerülni a naptárba és felkerülni a térképre, írjon a nekem: versenynaptar@gmail.com

Ismét TTEV, ezúttal Kőhányáson

Két hét ismét eltelt, ha szombat akkor TTEV, február 9. Helyszín Kőhányás, a rendezés profi, külön az edzésre nyomtatott 10 000-es térkép, csak az összekötő vonalakat kellett rárajzolni. Az időjárás meg csodálatos, jó sokan voltunk.



















Találkozunk két hét múlva az utolsó TTEV-n, három hét múlva meg már igazi verseny lesz, a Boróka Kupa Bócsán.