2008. január 20., vasárnap

Éljen Ripszám Henrik…!

aki 1925-ben megszervezte a hűvösvölgyi „Balázs kocsmától” az első hazai „tájfutóversenyt”.
Ennek örömére idén is lehetőségünk nyílt, hogy egy kellemes programot csináljunk magunknak a vasárnapi ebéd előtt.
A versenyen aki már valaha is indult tudja, hogy a pálya mindig ugyanaz, a teljesítése az éppen akkori edzettségi állapotától függ. Mindenki úgy fut ahogy bír és akkor indul amikor kedve tartja.
A csatakos idő ellenére sokan nekivágtak a 9km/300m szint teljesítésének.
Csoda nem történt, a pontok ugyanott voltak ahol tavaly, csak egy kicsit sárosabban értünk be a célba. A terepen néhol ragadt, néhol csúszott, jeges volt, sáros, szintes, viszont élvezetes.
A végén a pogácsa jól esett, a tea inkább langyos volt mint forró, viszont mi kellemesen elfáradva rogyhatunk be a legkényelmesebb karosszékünkbe és kenegethetjük megfáradt, izomláztól duzzadó végtagjainkat.

Holnap menni is alig tudunk, viszont jövőre is eljövünk…

Futapest Szentendre Crossfutás

Joggal jelölték a kiírásban a nehézségi fokot 5*-nak, azaz nagyon nehéznek, tényleg az volt.

Kegyetlen verseny: kezdetben sík, majd lejtő, utána végig felfelé a Kőhegyre. Ezzel az első 4 kilit le is tudjuk. Ha a HÉV-vel közeledünk Szentendréhez, szemünket le se tudjuk venni a síkságból bástyaként kiemelkedő, sziklaoldalú hegyről. Igy verseny előtt még jobban megigézi az embert, tényleg oda kell felfutni? És aztán a túloldalán le, hogy mégegyszer felkapaszkodjunk rá. Majd már csak ismét kb 4 km lefelé, ez már semmi az eddigiekhez képest. Hát nem, a végén még jó nagyot lehet szenvedni.

Meglepően kevés tájfutó indult a versenyen, viszont szép regionális sikert értünk el, a legjobb szentendrei női versenyző Mátyás Ildikó, a legjobb szentendrei férfi versenyző Kerényi Dini (utoljára előző nap a Gém-hegyen láttuk félig megfagyva).

Mindent összevetve jó kis futó erőpróba az év elején a Futapest Szentendre Crossfutás.

2008. január 14., hétfő

TTEV Csákvár

Minden alkalommal megemelem a sapkám a TTEV rendezői előtt. Mert én csak odamegyek, futok, de ők ketten (Tibi bácsi és Dini) előző nap kiteszik a pontokat, reggel már korán ott vannak, és késő délután végeznek. Nyáron kellemes dolog versenyt rendezni, de ilyenkor...

Pár szó az edzésről (az nagyon jó volt), pontosabban a térképről: sajnos kezd eljárni felette az idő. A Gém-hegy fennsíkján lévő ligetesek megérnének egy ujrahelyesbítést. a sárga pöttyök alatt rengeteg tereptárgy lapul, ami nincs rajta a térképen. Gödrök, facsoportok, tisztások. Igy az ott elhelyezett pontokat szinte lehetetlen egyből megfogni, a feladat a pontos iránymenetre és távolságmérésre redukálódik. Pedig nagyon jó térképolvasó átmenetek lehetnének itt, ha jó lenne a térkép.