aki 1925-ben megszervezte a hűvösvölgyi „Balázs kocsmától” az első hazai „tájfutóversenyt”.
Ennek örömére idén is lehetőségünk nyílt, hogy egy kellemes programot csináljunk magunknak a vasárnapi ebéd előtt.
A versenyen aki már valaha is indult tudja, hogy a pálya mindig ugyanaz, a teljesítése az éppen akkori edzettségi állapotától függ. Mindenki úgy fut ahogy bír és akkor indul amikor kedve tartja.
A csatakos idő ellenére sokan nekivágtak a 9km/300m szint teljesítésének.
Csoda nem történt, a pontok ugyanott voltak ahol tavaly, csak egy kicsit sárosabban értünk be a célba. A terepen néhol ragadt, néhol csúszott, jeges volt, sáros, szintes, viszont élvezetes.
A végén a pogácsa jól esett, a tea inkább langyos volt mint forró, viszont mi kellemesen elfáradva rogyhatunk be a legkényelmesebb karosszékünkbe és kenegethetjük megfáradt, izomláztól duzzadó végtagjainkat.
Holnap menni is alig tudunk, viszont jövőre is eljövünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése