Joggal jelölték a kiírásban a nehézségi fokot 5*-nak, azaz nagyon nehéznek, tényleg az volt.
Kegyetlen verseny: kezdetben sík, majd lejtő, utána végig felfelé a Kőhegyre. Ezzel az első 4 kilit le is tudjuk. Ha a HÉV-vel közeledünk Szentendréhez, szemünket le se tudjuk venni a síkságból bástyaként kiemelkedő, sziklaoldalú hegyről. Igy verseny előtt még jobban megigézi az embert, tényleg oda kell felfutni? És aztán a túloldalán le, hogy mégegyszer felkapaszkodjunk rá. Majd már csak ismét kb 4 km lefelé, ez már semmi az eddigiekhez képest. Hát nem, a végén még jó nagyot lehet szenvedni.
Meglepően kevés tájfutó indult a versenyen, viszont szép regionális sikert értünk el, a legjobb szentendrei női versenyző Mátyás Ildikó, a legjobb szentendrei férfi versenyző Kerényi Dini (utoljára előző nap a Gém-hegyen láttuk félig megfagyva).
Mindent összevetve jó kis futó erőpróba az év elején a Futapest Szentendre Crossfutás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése