Az Interneten böngészve érdekes dolgot olvastam. Volt egy időszak a sziget történetében, amikor (és most idézek egy könyvből):
"A Húsvét-szigetet egyetlen főnök irányította, akit minden évben a madárember-verseny során választottak meg a jelöltek közül. A monda szerint az az ifjú, aki elsőként tért vissza a szomszédos sziget kopár szirtjéről az ott fészkelő tengeri madár tojásával, egy évig megkülönböztetett tiszteletnek örvendett. Ő volt a Tangata manu, a madárember. A madárember a szigetet teremtő egyik Istennek az alakváltozata. Ez az Isten, a Make-Make teremtette az első embereket és az első tengeri madarakat is, a helyiek hite szerint. A győztes főnökre úgy tekintettek egy álló esztendeig, mint a madárember, azaz Make-Make földi alakváltozatára.”
Szóval nem választáson, pártok által jelölve, vagy családi alapon, hanem egy sportverseny során választódott ki (ÉVENTE!) a sziget vezetője. És tojásért kellett mennie (naná, ha már Húsvét), minél gyorsabban, hogy Ő legyen a főnök egy évre.
Kezdett érdekelni a dolog, de a madárember-versenyről csak körülbelül ugyanezt lehet olvasni mindenhol, biztos egymástól vették át a szöveget.
Annyit sikerült még összeszedni, hogy Orongó-ból (falu, vagy kultikus hely), tengerszint feletti magasság 300 m, kellett eljutni a tojásért egy kis szigetre (inkább sziklaszirt), Motu Nui-ra, ahol a madarak jó szokás szerint fészkelni szoktak. És utána gondolom vissza a faluba, tojásostul. Arról nem szól a fáma hány tojást illett vinni (egy jó rántottára valót biztos), és hogy hány törhetett össze belőle, lehetett-e tojástartót használni, és még sok mindent nem tudunk a szabályokról.
A táv oda három, vissza megint három kilométer, a felét úszva kellett megtenni. Elején egy jó meredek, köves vulkán oldalában ledöngetni a tengerhez 300 m szintet, utána 1,5 km úszás, kikapaszkodni a sziklás szirtre, tojást elcsenni, zsebre vagy tartóba betenni, úszás vissza 1,5 km, felnyomatni a sziklás oldalon 300 m szintet, és már csak párszáz méter szintben a faluig.
Az általam lehetségesnek tartott útvonalHála a turistáknak, jó néhány fénykép ábrázolja a helyszint, de mind csak a sziget felől mutatja a tojáslelőhelyet, úgy látszik ma már nincsenek madárember jelöltek akik beúsznak a szirtre, régen meg nem vittek fényképezőgépet magukkal..
És tojásért régóta oda járunk..
Az út eleje (és vissza a vége) a kráter oldalában
Oda kell lemenni...
Oda meg átúszni (persze a legtávolabbin vannak a tojások)...
A faluban már várnak, csak még elbújtak...Nem kellene feleleveníteni a régi hagyományt? Rendezni kéne egy „tojáskeresőt”, ha legközelebb arra járunk!
